A kamalduli remeteség épületcsoportja a XVIII. századi birtok súlyponti helyére, a legnagyobb kiterjedésű tó nyugati oldalán emelkedő dombra települt. Három oldalról erdő határolja, déli oldalához nagykiterjedésű szántó kapcsolódik a XVIII. század óta folyamatosan. A meghatározóan zárt egységet alkotó szerzetesi épületegyüttest további épületcsoportok - a volt jégverem-ház, a kerti grotta kápolna és néhány egyéb kisebb építmény - egészíti ki. A felvezető út mentén, a nagy tó északi partján a Celli Szűz Mária kápolna és a vízimalom még ma is áll. A remeteségtől dél-keletre terülnek el a XIII. században épült premontrei kolostor romjai, melynek köveit felhasználták a kamalduli remeteség építésekor. Majk A majki kamalduli remeteség országos szinten is kiemelkedő épületegyüttesnek számít. Az évszázadok során bekövetkezett kisebb-nagyobb változások, átépítések és állagromlás ellenére máig megőrizte egyedi szerkezeti sajátosságait és művészi kialakításának értékeit. A fallal körülvett területen kis utcákat alkotva, szigorú rend szerint megszerkesztve, az együttes központjában álló templom körül épült ki a clausura területe 17 cellaházzal. A templomot a konventépülethez vezető főtengely mentén helyezték el, ma már csak csonka tornya és egy támpillére áll. Az épületegyüttest északról a clausurától jól elkülönített U alakú konventépület (más néven foresteria) zárja le. A templom mögött található, nyeregtetővel lezárt, U alakú épület, melynek főszárnya emeletes, oldalszárnyai földszintesek (a jobb oldali szárny kerti oldala emeletes a terep lépcsőzetes kialakítása miatt) egy, a remetelakok belső udvarától fallal leválasztott második udvart fog közre. A földszintes, négyzetes alaprajzú, nyeregtetős-oromzatos cellaházaknak egy bejárata és öt ablaka van, a homlokzati címerek egy része, a nyíláskeretek, a párkányzatok, a küszöbök mind süttői vörösmárványból készültek. A remetelak bejárata a házzal megegyező méretű kertre nyílik.