A Tihanyi Bencés Apátságot I. András király alapította 1055-ben, Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére. Az alapítólevél latin szövegében találhatóak az első magyar szavak. A leghosszabb mondattöredék így hangzik: FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA (Fehérvár felé vezető hadi út). 1060-ban ide temették az alapító András királyt. Az Árpádházi királyok közül az ő nyughelye maradt meg egyedül épségben az altemplomban, melynek egyszerű román szerkezete máig eredeti formájában megtekinthető. A török időben a szerzetesek elhagyták a monostort és az végvárként működött. A tihanyi vár soha nem került török kézre. A XVIII. század derekán épült az altemplom fölé a lenyűgöző szépségű, messziről is jól látható barokk templom. A templombelső a magyarországi barokk építészet kiemelkedő emléke. A templombelső berendezésének munkálatait Stulhoff Sebestyén bútorasztalos irányította. Kiemelkedő szépségű a főoltár, a Máriacelli oltár másolata, a Jézus szíve oltár, illetve az orgonaszekrény és a karzatrács. Boldog IV. Károly magyar király Tihanyban töltötte száműzetése előtti utolsó napjait, ennek állít emléket a IV. Károly emlékszoba.